Igazából fogalmam sincs mit írhatnék, hogy ez az egész dolog blogbejegyzésnek tűnjön, és ne csak egy rakat képnek feltoszva a lapra, de megpróbálok összekínlódni valamit. Hát. Drága édes egyetlen és pótolhatatlan édesanyámtól karácsonyra kaptam egy sketchbookot (gyönyörű, fekete bőrkötés, fehér, puha lapok) és copicfilceket.

Let me tell ya' folks, a copickészlet a legjobb dolog ami valaha történt velem. Ezekkel a kis bucikákkal ugyanis nem úgy színezel, mint az egyszerű crayolával... olyan, mintha festenél. Hááh, királyság.:)

Hopp egy Piton professzor. Ennél az ajándékrajznál (amit karácsonyra akartam valakinek átadni, nem sikerült...) még csak próbálgattam a szárnyaim filcügyben, de annyira azért nem lett rossz.:D

Ezt is eme csodás eszközökkel követtem el, annyira nem nagy cucc, de valami tetszik benne. Talán hogy nincs erős körvonala, és olyan... krémes, mintha szétfolyna. (Oké, fura gondolatok off.)
A copic témáról úgynagyjából ennyit, bénázok még velük, de imádom őket, viszont mint kiderült, a szkeccskönyvem vékony lapjaihoz nem valók. Szegénykém megsínylette, mikor filcekkel próbálkoztam beledolgozni, összvissz három oldalt kellett kitépnem belőle. Ez nem szerencsés, mert egy cérnakötésű cumóról beszélünk. Spirálosnál lehet tépkedni, annál nem. Tervben van, hogy valahogy restaurálom a könyvecskét, rossz ránézni.
Amúgy, egy ilyen vázlatnapló annyira... annyira kell minden rajzos művészwannabenek, de tényleg. Egyszerűen zsírság, írhatsz bele, firkálhatsz, vázlatozhatsz, bármit, ami eszedbe jut, sehol nincsenek határok szabva, oooooolyan... zsírság.
Dolgozgattam is bele rendesen, csak nem mindet mutatom meg, mert. Mert nem.

Tádáá. Ezt a képet éppen "munka" közben lőttem el. Látszik a könyvecskén a kitépések által okozott seb.:( Baaah, oda se bírok nézni. Egyébként, szeretek kis paneleket rajzolgatni, utána meg kitölteni őket minden szarral. (Khöm, elnézést) Egyszerűen... nem kell tervezni, és jól elszöszölgetsz vele. Sooo relaxing.

További két képecske, időrendi sorrendben. Az utóbbi már a befejezett verziója ennek az oldalnak. A sok írás a képkockák mögött pedig dalszöveg. Nem egy, nem kettő...tizenvalahány dalból összetákolva.
Fhú. Vázlatokból még egy darab van, amit csakis azért nyomok fel, mert Elwen egyik képe által inspirálódtam, és szerette volna látni.:) Nem nagy cucc, tényleg egy kb ötperces ceruzarajz.

Hát igen, gondolom szegényke nem erre számított (egy homályos képre egy halvány grafitkreálmányról amiből alig látszik valami, és még a szöveg is fölé van írva), dehátna. Többre a szágíny ámbörnek nem fussa.
No. Szkeccsek vége. Viszont tartogatok még valamit (höhö), ami nem egészen vázlatszerű. Sőt. Szépen rendesen kidolgozott bizgentyű, rengeteg káromkodást és percet beleöltem.

Íme, az egyik - ha szabad így fogalmaznom - barátnőm portréja. (Vagyis az a kivágott és kidíszített papírlap, ahova odafirkáltam a buksiját.) Realisztikus ábrázolásban nagyon nem jeleskedem, tehát ne nézzétek annyira kritikus szemmel.

Ez lenne a referenciakép. A haját direkt változtattam meg (nem volt türelmem hűnek maradni az eredetihez), és talán az arckifejezése is... átalakult egy picit. De úgy alapon azért hasonlít I think. (Viszont még mindig maradok inkább a cartoonish dolgoknál.)
Finally a bejegyzés végére értem, hallelujah meg minden. Írhatnék hosszú levezetést, de lusta vagyok mint a segg, így... pápás.

Hozzászólások (2)

Biztos voltam benne, hogy valami rohadtul művészit alkotok majd ide, a designváltás utáni első bejegyzés okánál fogva. Hát, fail. Művészit igazán csak a szarban lehet írni (legalábbis magamon eddig ezt tapasztaltam), és most, azt hiszem boldog vagyok.:) Annyira fasza érzés, hogy legalább az életem egy része végre egyenesbe jött, a félreértések elsöprődtek, és... ahh, vigyorgok, nem tudom abbahagyni. Most már csak tanulmányilag kéne összekaparni magam, és kevesebb okot adni az otthoni balhékra, és minden tök kalppolna.
Ez nem fog megtörténni, mert anyám úgy is talál valami okot arrra, hogy belém kössön, de sebaj. Kit érdekel? Végre van egy társam a bajban. Zsír.
A Mentamágia leendő trilógiájának első könyve frissült, mégpedig rövidke fejezetleírásokkal és egy prológussal, amit a VIP emberkék már csekkoltak, de gondolom annak a (nem létező) látogatócsoportnak is jelzem, akik nem 'very important person'ök. Hurrá.
"Társad a bajban, rosszban és jóban, magányodban, mélypontokban. Napfényben, sárban, örömben, gyászban, szép napokban, vesztes harcban."

Mit szólsz hozzá?

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |